A fény felé haladva…
Felébredésre, – ha úgy tetszik megvilágosodásra- csak a sötétség tudatosítása által van lehetőségünk. A hiányosságainktól való menekülésünk csak mélyíti a tehetetlenségünket, így sérülékenységünket is. Ilyenkor alvó állapotban tartjuk magunkat, a sötétség elkerülhetetlen.
A felébredés nem elérhető, de tapasztalható állapot. Mivel a tiszta jelenlétünk által jön létre, hibernálásra nincs lehetőségünk. Folyamatosan tennünk kell érte. Amint azonosulni próbálunk vele -énesítjük azt- elvész, mert kapaszkodásunk színezni kezdi a jelenünket.
Utunk nagy részét sötétségben éljük. Ilyenkor csak elszenvedője vagyunk a környezetünk hatásainak, és passzívan tűrjük a felismerésre és kifejezésre való alkalmatlanságunkat. Ez a gyermekként is automatizált túlélési stratégiánk, ami idősebb korunkra is kihatással van.
A tudatlanságunk felismerése a tiszta tapasztalás lehetőségeként jelenik meg számunkra, mely fényt gyújthat életünkben.
Amituofo! /a fényesség legyen veled/
Ambruzs Szabolcs
