miért?
A külső és belső folyamataink gyakran szembesítenek azzal, hogy működésünk, tudásunk és eszköztárunk nem hozza létre egyensúlyunkat, ezért csúszkálunk. Az érzés, a gondolat, a beszéd és a tett nem egy irányba mutat. Az érzéseinket megmagyarázzuk, a gondolatainkat érzésnek tituláljuk. Majd gondolunk valamit, de másról beszélünk. Beszélünk valamiről, de mást cselekszünk. Tudatosságunk hiányában nem vesszük észre a szándékaink és eseményeink közötti torzulást, így sokszor automatizáltan hozzuk létre szenvedésünket. Miért Test-Tudat?
Hogy kerültem ebbe a helyzetbe?
Képviseletünk, tartásunk és kitartásunk hiánya csakúgy okozhatja ezt, mint a beengedés, megértés és elengedés hiánya. Bár fejlődésünknek vannak állomásai, de annak megértése szükségszerű, hogy ha nem haladunk önmagunk megértése felé, akkor hanyatlásunk elkerülhetetlen. Szükségszerű rálátnunk dolgaink teremtettségére, mely tökéletlen, feltételhez kötött és múlandó. A tökéletlenséget nem akarjuk elfogadni. A mulandósággal nem akarunk szembenézni, működését megismerni. A feltételeket nem ismerjük, ezért nehéz rálátnunk arra, hogy mi szükséges a helyzetünk változtatásához. Miért Test-Tudat?
Gyakran kapaszkodunk és azonosulunk a rég megélt dolgainkkal, ami igen nagy terhet jelent számunkra. A múltra és jövőre szakadt tudatunk nem tudja tisztán megélni a jelent, így szenvedünk. Szenvedéseinknek van oka, melynek felkutatásával megnyílhat a megszüntetésének útja is.
Hogyan is kaphatnánk teljes képet a test és tudat elkülönítésével?
Hajlamosak vagyunk a testet és a tudatot külön kezelni, pedig működésünk minősége, ezek szoros kapcsolatáról árulkodik. Sokszor esünk abba a hibában, hogy csak az egyik oldalról akarjuk megközelíteni dolgainkat. Így könnyen eltévedhetünk.
Elakadásainkat minden pillanatban megjelenítjük, minden cselekedetünk, és megnyilvánulásunk tükrözi aktuális állapotunkat. Ha nem beszélünk, beszélnek helyettünk a viselkedésünk, mozdulataink, reakcióink. Kapaszkodhatunk a jó fizikai állapotunkban, ha önértékelésünk nem megfelelő és folyamatos teljesítési kényszerben vagyunk. Hiába látunk rá működésünkre, és vívunk meg belső démonjainkkal, ha a testünk haldoklik, és nem engedi szabad mozgásterünket. A testet és a tudatot egységében nézzük, de mégis van ami tettel, és van, amit tétlenséggel tudunk megközelíteni.
