Egy találkozás
Megérkezem, leülök. Aktív beszélgetések, folyamatos megosztások körülöttem, melyek nagyrészt mellőzik a jelent. Várjuk, hogy mindenki megérkezzen. De valójában a jelenlévők közül is kevesen érkeztek meg. Páran elkezdjük, majd a többiek csatlakoznak a „startpisztoly” eldördülésekor.
Ráhangolódunk, elcsendesülünk. Bár nem beszélgetünk, de a zaj egy része megmarad. A külső zajok mellett az elménk zaja kezd felerősödni. Elindulnak a belső kommunikációk, melyek megjelenek szándék és elvárás formájában. Érzem a tehetetlenséget, melynek feloldását tőlem várják.
Páran menekülnének a helyzetből. Igyekszem beengedni mindenkit, ami először elég nagy terhet rak rám. A szándékok kielégítésére nincs módom. A feszültségük engem is elér, elfogadom és hagyom, hogy megtörténjen. Idővel, ahogy a beengedés létrejön, egyfajta megnyugvás is elér, ami többekre is hatást gyakorol.
A szándékok csillapodásával páran elfogadják azt, ami történik, míg többen kapaszkodót keresnek. Jelzéseket kapok. Finoman sugallják: “Elég, kezdjük el.” Pedig már elkezdtük, csak nehéz ezt elfogadniuk, így ott maradnak keretek nélkül.
Páran cél hiányában kiszállnak, és értelmet nem találva várakoznak, nem másként, mint mikor sorban állnak egy üzletben. Nincs ezzel gondom, elfogadom, igyekszem beengedni mindenkit.
A csoport teljes, mindenki benne van abban, amit létrehozott. Megszólalok. Ami nem esik jó, mivel úgy érzem, hogy a lényeg megtörtént. Mindenkinek megjelent az, amivel dolga van.
Úgy érzem, hogy több feltett és fel nem tett kérdéssel távoztunk mindannyian. A válaszok kevésbé fontosak, a kérdéseink –magunk felé- annál inkább. Mivel a gyors válaszunk legtöbbször nem hoz feloldozást, így támasz nélkül maradunk.
Kérdéseink fenntartása egyfajta hiányérzetet, esetleg zavart eredményez. Ebben érdemes elidőznünk. A válasz megérkezhet, de igazán csak annak a tapasztalása hozhat számunkra kiegészülést.
Most a kérdésig jutottunk, amit ha sikerül fenntartanunk, változást indíthat el. Mi ez bennünk, ami megjelenik és eltűnik? Honnan jön? Mi a forrása?
Hogy miként folytatjuk -együtt vagy külön-, csak rajtunk múlik.
Ambruzs Szabolcs
